(ebben a bejegyzésben oda nem illő képek kerültek be, de lelki világom megnyugtatása érdekében kénytelen voltam ezeket használni)

Mint már írtam, a jegyek beszerzése is okozott némi kellemetlenséget, de mint kiderült ez csak a felvezető kör volt. A buszút meglehetősen nyugodt és kellemes volt. Az egyik megálló helyen a mellettünk utazó bácsi felfedte kilétét; kiderült, hogy ő az én főnököm bátyja. Nem is habozott sokat meg is hívott minket egy kávéra, mi hálálkodni kezdtünk, mire ő egy széles mosoly kíséretében lehűtött minket, hogy ne hálálkodjunk az öcsi majd fizeti a számlát.

Megérkezésünk után fogtunk egy taxit és elmentünk a Mesquel squer-re, hogy a másnap hajnalban induló buszomra megvegyem a jegyet, aztán beültünk egy étterembe és elfogyasztottuk az utolsó vacsorát.

Orsi vett egy kiló mangót és egy kiló avokádót, majd beültünk egy gyümölcsturmixra. Ez után elkezdődött! Próbáltunk pénzt felvenni de semelyik bankkártya nem működött, pedig becsülettel róttuk a lassan sötétbe burkolódzó utcákat. Amikor mér 7-8 sikertelen tranzakciót igazoló kis papírdarabka volt a zsebembe, beláttuk, hogy ez valószínűleg nem fog összejönni, így a hatalmasra tervezett tivornyát, szolid sörözésre cseréltük, és éjfélkor kigyalogoltunk a reptérre. Kinn az előttünk álló 3 órát igyekeztünk snapszerozással elütni, és a körülményekhez képest egész frissek voltunk. Olyan 2 óra tájékán Orsi azt a kérdést tette fel nekem, hogy normális-e, hogy a gépe még nincs kiírva. Megnyugtattam, hogy semmi baj, de azért biztos, ami biztos utána kérdezek. Amikor a becsekkoló részhez értem egy árva lélek sem állt a sorokba, és amikor egy arra haladó alkalmazottat megkérdeztem, hogy ugyan mikor indul a cairói check in, flegmán közölte, hogy ma nincs cairói járat. Sokk! Visszamentem Orsihoz, és elmondtam neki, mi a helyzet, megöletem és mondtam, hogy várjon türelemmel megpróbálok valakiből valamilyen információt kiszedni. Ja hogy nincs a reptéren Agypt Air iroda és csak reggel 9-től nyit a város centrumban lévő. Természetesen senki nem tudott semmit, és amilyen gyorsan csak lehetett igyekeztek megszabadulni tőlem.Orsi nem bírta tovább a várakozást, így oda jött, ahol én vadásztam az információkat és teljesen magába zuhanva leült egy padra és elkezdett pityeregni. Én (jó férj lévén) leguggoltam mellé és próbáltam megvigasztalni. Ekkor megjelent Becky! Ő egy stewardess aki az Ethiopian Airlines-nál dolgozik, és megkérdezte, hogy mit segíthet. Mi előadtuk, hogy a Orsi jegyén az áll, hogy másfél óra múlva el kell hagynia az országot, de repülő nélkül ez kicsit komplikáltnak tűnik. Ő erre fűt fát felhívott, ajtókon dörömbölt és szerzett egy telefonszámot, amin majd a helyi irodát elérhetjük. Kérdezte, hogy van-e hol megszállnunk, mire én mondtam, hogy nincs és a bankautomaták se támogatják a szállástalálási szándékainkat. Erre elment és visszajött 70 dollárral, hogy nála most ennyi van próbáljunk meg megnyugodni és elszállásolni magunkat. Huhh, ez mellbe vágott. Itt egy vadidegen nő és avval a tudattal, hogy elenyésző annak a valószínűsége, hogy ezt a pénzt viszontlátja, ide ad nekünk 70 dollárt. Azért gyorsan elkértem az e-mail címét és amint hazaértem Magyarországra, rögtön elutalom neki a pénzt.

Taxiba pattantunk és mondtuk, hogy a szokásos hostelünkbe szeretnénk menni, de csak 10 dolcsink van, kicsit alkudoztunk, de végül elvittek minket ennyiért (az eddigi legkedvezőbb tarifa, fejlődünk). A hostel kapuján dörömböltünk, és hála Istennek az a srác még nem aludt, aki jól ismer. Mondta, hogy ugyan szobájuk nincsen, de a recepció kanapéján elhesszelhettünk. Ekkor kb. fél 4 lehetett. Gyorsan csekkoltuk az összes létező e-mail címünket, hogy kaptunk-e a járat törléséről bármilyen információt, de semmit. Így kétségek közt vergődve megpróbáltunk elaludni.

Fél 5 fele arra ébredtünk, hogy egy srác jön be a recepcióhoz. Mondta hogy megy ki a reptérre és kérdezte, hogy mi mit csinálunk ott. Amikor nagy vonalakban vázoltuk helyzetünket a kezembe nyomta a kulcsot, és azt mondta, hogy van egy használatlan ágy a szobájába és a házirend értelmében 11-ig maradhatunk benne, és jó éjszakát kívánt. Páhh már a harmadik kellemes meglepetés.

Reggel hétkor felkeltem és gyorsan rákerestem a neten, hogy merre van az iroda. Találtam is egy címet, így elgyalogoltunk a Mesquel térre (továbbiakban: M. tér) és ott fogtunk egy taxit, ami elvisz minket a Churchill Avenue-ra, ahol az iroda van. Kiszálltunk és kérdezősködtünk, hogy melyik is az az épület (mert természetesen házszámok nem léteznek). Mindenki meggyőzően mutatott egy irányba. Meg is találtuk az épületet és a második emelten csodák csodájára volt egy utazási iroda és csak 10 percet kellett várni a nyitásig. Mikor kinyitott közölte velünk a bácsi, hogy nem ez az az iroda, amit keresünk, menjünk felfelé az úton és majd a másik oldalon meglátjuk. Így is tettünk de nem leltük. Orsi kinézett egy szimpatikus fószert aki Manchester Utd. melegítőben volt, hogy ő elég értelmesnek néz ki ahhoz, hogy megkérdezzük; én szkepticizmusomnak nem adtam hangot és jól tettem. A fazon megnyugtatott minket, hogy tudja, hol van az épület, sőt ő az Egypt Air alkalmazottja (Bumm No. 4)!

Az irodát ő nyitotta és amíg a takarítónők szorgoskodtak mi helyet foglaltunk. Egyre csak gyűltek és gyűltek a kliensek, és valahogy mindig valaki elék került, de nem távoztak elégedett arccal. Később kiderült, hogy a teljes számítógépes rendszerük összeomlott, így nem tudnak nekünk segíteni. Háááát Bravó. Így szárnyaszegetten visszamentünk a Hostelbe és boldog-boldogtalant riasztottunk, hogy valahogy elérjük a budapesti irodát (Kriszta, Zoli ezúttal is nagyon köszönöm!). A magyarok nem dolgoznak vasárnap és úgy néz ki az Agypt Air-re ez szombaton is igaz. Már dél volt. felhívtam az addis-i irodát, és örömmel tájékoztattak, hogy a rendszer megjavult. Na akkor irány az M. tér és taxit próbáltunk fogni de nem jött össze, kicsit később megállt nekünk egy terepjáró, és megkérdezte merre megyünk, és el is vitt az irodáig. Az irodában Orsi megkapta z új útitervet: Addis- Cairó- Róma- Bp. Huhh, nagy kő esett le a  szívünkről, a gép hajnali négykor indult, már csak szállást kellett találnunk. A hostelbe azt mondták, hogy nincs szabad szobájuk de adtak egy jó tippet, hasonló áron. Így átvittük a cuccainkat oda, beváltottam a dollárokat és ettünk egy hamburgert és elhatároztuk, hogy megnézzük a Chelsea- Liverpool második félidejét. Kedves kis sörözőnk dugig volt, de a ferench-nek mindig akad hely, így leültünk és rendeltünk két Abesha sört. A meccs vége felé egyre több jól öltözött fiatalember érkezett a kocsmába és a vendégeket a pincérek fizetésre sürgették, és fenekük alól tüntették el sorra a székeket. Nem nagyon értettük a helyzetet, de gyorsan fizettünk és kimentünk. Amikor kiértünk minden világos lett, ott állt az ifjú pár. Ez ám a vendéglátás; ugyan lagzi előtt még hadd jöjjenek be a srácok mecset nézni. Zseniális!

Olyan 7 óra magasságában bevackoltunk az ágyunkba és átadtuk magunkat álmainknak. Hajnali fél egykor szólt az óránk, egyre indulásra készen álltunk és újra kigyalogoltunk a reptérre. És a check in-nél volt sor, voltak alkalmazottak, minden olajozottan zajlott. Elbúcsúztunk és én fél 4-kor már újra az ágyunkban voltam. Beállítottam az órát 11-re, és nekiveselkedtem egy pihentető alvásnak. A telefonom 7-kor megszólalt, Orsi volt. Elmesélte, hogy felszálltak rendben a gépre, de azóta nem mozdulnak, mert (állítólag) az egyik lámpa és a légkondi nem  működik, viszont a késlekedés miatt már biztos le fogja késni a római csatlakozást. Én gyorsan kiugrottam az ágyból, és irány a reptér útközben még felhívtam azt a számot amiről Orsi hívott, hogy vázoljam mi fog következni. Kiértem a  reptérre és az információs pulthoz mentem, ahol nem volt senki. Sorra kérdezgettem a különböző alkalmazottakat, hogy ki tud nekem információt szolgáltatni, de senki. A legjobb egy stewardess volt, aki azt mondta nekem, hogy kérdezzem meg a reptéri Agypt Air irodát. Kimegyek az ajtón és rögtön jobbra, de a kezével balra intett. Én megkértem, hogy oldjuk föl ezt az anomáliát, de teljesen felesleges volt, mert amikor elkezdtem keresni kiderült, hogy nincs ilyen iroda.

A telefon amiről Orsi hívott már nem volt kapcsolható így én arra gondolva, hogy már felszálltak elindultam haza. Még nem értem messzire, amikor csörgött megint a mobil, Orsi volt és mondta, hogy most már mozgásban vannak és valószínűleg perceken belül felszállnak, és majd Cairóban meglátja, hogy mi lesz. Megnéztem az időt és 5 órát álltak egy helyben a repülővel.

Visszaértem a szállásra és aludtam még egy órát, aztán kimentem a városban és ettem valamit, utána igyekeztem egy internetkávézót találni, és úgy időzíteni, hogy fb, e-mail közelbe legyek mire Orsi landol. Természetesen se az fb se a gmail nem töltött be a kávézóban (és Addis Abebaban nincs olyan, hogy free wifi) ezért nem fizettem és leléptem. Csörgött a telefonom és megjelent Orsi otthoni száma. Megnyugtatott, hogy minden ok nem sokára indulnak Isztambulba és onnan meg majd Bp-re. És tényleg este 9-re már otthon is volt.

Én hulla fáradtan bolyongtam Addis utcáin, amikor egyszerre még ez is…