Hajnalban indultunk el Bongából és 12 órát buszoztunk. Persze ebben az időintervallumban volt két hosszabb szünet is, amikor reggelit és ebédet vételeztünk, de így is elég kimerítő volt az utazás. Este Yonásznál szálltunk meg, de lefekvés előtt még bőségesen áztattuk…

Szombaton ismét Yonásnál lapátoltam, megint jól átmozgatott, de utána közel sem volt akkora izomlázam, mint azt megelőzően. Teresa eközben szorgalmasan látta el felszolgálói kötelességeit aZ Ergo Milk Bar-ban. Vasárnap mise után és is beálltam segíteni a bár konyhájában,…

Kedden hajnalban bepattantam Yonas kocsijába és legnagyobb meglepetésemre, az utánam csatlakozó utas a főnökünk volt. Haza zötyögtünk, és mivel Teresának megint fel kellett mennie a fővárosba, hogy a vízumát meghosszabítsa a hét hátralévő részében igyekeztem hasznossá tenni…

(ebben a bejegyzésben oda nem illő képek kerültek be, de lelki világom megnyugtatása érdekében kénytelen voltam ezeket használni) Mint már írtam, a jegyek beszerzése is okozott némi kellemetlenséget, de mint kiderült ez csak a felvezető kör volt. A buszút meglehetősen nyugodt…

Még régebben összefutottunk a Coffee Land Hotelban Mr. Hailish Alemn úrral, aki a wushwush-i teaültetvények könyvvizsgáló részlegén dolgozik és meghívott minket, hogy nézzük meg az ültetvényeket. Így hétfőn reggel Teresával kiegészülve lementünk a buszállomásra, egy…

Bongában első dolgunk az volt, hogy beültünk Yonas tejivójába és átadtuk magunkat az avokádó shake gyönyöreinek. És ekkor elkezdődött. Nem esett, szakadt az égi áldás, mire természetesen elment az áram, így Orsi gyorsan belerázódhatott a mindennapok történéseibe. Megjelent…

Elnézést kell kérnem mindenkitől (akik esetleg olvassák a blogot), amiért elmaradoztam az írással, de hát az ember életében vannak prioritások. Amint berendezkedtem az addis-i hostel szobába, amit Haile Selassie királyról nevetek el, vettem egy gyors (és nem utolsó sorban meleg)…