Megismerkedtünk 3 japán sráccal (Tsubasa, Hiriaki,Maki), ők hasonlóan hozzánk önkénteskedni jöttek Bongába, csak szemben a mi 3 hónapunkkal ők 2 évet töltöttek/töltenek itt. Közülük az első kettőnek most teltek be napjai, így a búcsúestéjüket velünk töltötték, ami egész jól sikerült, mert az etióp tánc rejtelmeibe is be lettünk avatva köszönhetően a szomszéd asztal enyhén ittas társaságnak. Nem viccelek, itt a fiatalok fognak egy üveg bort (ami szerény véleményem szerint ihatatlanul édes) hozzáöntenek egy üveg kólát és egy üveg sört, esetenként még egy sprite-ot is és ezt isszák. Egészségükre!

Bonga by day

Másnap beköltöztünk Engida (ez a házi Úr neve)ex-istállójába, ami át lett alakítva szobákká. Reggel összecihelődtünk a Hotelbe és egy gyors látogatás után az irodában, megkaptuk a kocsit sofőröstül (akit Yonasnak hívnak és Usain Bolt kiköpött mása) és irány az istálló. Beraktuk a cuccainkat és Teresa volt olyan kedves átengedni nekem a nagyobb szobát (a nagyobb ággyal), hogy amikor jön Orsi ne kelljen sokat variálni. Amasegenalo (köszönöm) Teresa!

Már a sokadik generációs önkéntesek vagyunk itt, úgyhogy a konyha egész jól felszerelt, minden európai igényt kielégít (persze ha nem túl magasak)

A wc és a zuhanyzó egy ugyanazon helyiségben van. Ez izgalmassá tesz minden egyes használatot. És nem ám angol wc, guggolós-pottyantós. De minden nehézséget feledtet a kertben lévő kávé (bunna) és banán (muz).

Ezek után visszatértünk az irodába és összeültünk egy gyors brainstorming-ra, mivel is fogunk foglalkozni az elkövetkezendőkben. A fő feladatunk, olyan termékek prototípusának legyártása, amelyeket a helyiek, helyi anyagokból tudnak elkészíteni és helyben értékesíteni, ad abszurdum a turistáknak szuvenírként eladni. Mivel sokan foglalkoznak mézzel a környéken kézenfekvőnek tűnt a méhviasz gyertya, mint opció. Ezen felül még volt egy pár világ megváltó ötletünk, de a főnök (Mesfin) lenyugtatott minket, hogy csak olyan projektbe fogjunk bele, amit reálisan 3 hónap alatt sikerre tudunk vinni, így abban maradtunk, hogy ráfekszünk a gyertya projektre.

Már fel is vettük a kapcsolatot egy helyi méhésszel és a helyi méhész szövetséggel, és még ezen a héten lesz velük találkozónk, ahol megvitathatnánk a viasz beszerzési árát, az évi várható mennyiséget, és minőséget. Emellett felvettem a Kapcsolatot Adalbert (osb) testvérrel Tihanyból, hogy pár lényeges információt be tudjak szerezni a bakonybéli gyertya gyártás kulissza titkaiból.

Hazaérve neki estünk az első, saját készítésű vacsora megkreálásához. Mivel Teresa vega (és az utóbbi időben én is hajlamos vagyok lemondani a húsról), paradicsomszószt készítettünk a spagettinkhez, és egy igazi Bella Italia estet csaptunk!

Ilyen itt a méz, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy méhek készítik

Az éjszaka megismerkedhettünk a kismilliónyi háztáji állat (tehén, szamár, kutya, macska, tyúk, kakas és egy számomra eddig ismeretlen madárfaj) hangjaival, alvási- és felbődülési szokásaival. Izgalmas éjszaka volt és csak remélni tudom, hogy hozzá lehet szokni az 5 órai keléshez, amikor is a patkányok a legaktívabbak a padláson. Amikor az ismeretlen madár példányai rázendítettek úgy negyed hat tájékán, már csak kacagni tudtam az ágyban. A hangjuk leginkább egy eunuh szarkáéhoz hasonlít. Hát ilyenek a vidéki élet szépségei Etiópiában.

Álmaink bátor örzői

Mindeközben szorgalmasan igyekszünk magunkévá tenni az amhari nyelvet, ugyanis nagyobb sansszal tudjuk az embereket meggyőzni leendő termékeink nagyszerűségéről, ha a saját nyelvükön szólunk hozzájuk. Szóval drukkoljatok!