A munka rejtelmei. Minden nap nagy lelkesedéssel igyekszem bele vetni magam a munkába, de újra és újra olyan érzés kerít hatalmába, mint az egyszeri műugrót, aki egy triplaszaltó-duplacsavart követően realizálja, hogy nincs víz a medencébe. Én már annyi, de annyi táblázatot, leírást gyártottam a gyertyaöntés rejtelmeiről és a viasz összetételéről,hogy avval már Nílust lehetne rekeszteni, de mind ezt úgy, hogy nincs pénz az egészre, mert a pénzeszsák szerepét betöltő néni nincs a városban. Ilyenkor gyakran dúdolgatom a Guns’n Roses jól ismert, fülbemászó dallamát: All you need is just a little patience!- evvel csak az a baj, hogy a ’little’ az már elmúlóban van.

Patience

Az irodában 2 juhbél (internet kábel) van, így ha csekkolni akarom, hogy válaszolt-e bárki a munkához kapcsolódó leveleimre, akkor nagy őzike szemeket kell meresztenem és szaporán pillogtatni (az egyszerűbb megoldás, hogy minderre Teresat kérem meg), hogy na légyszilégyszilégyszi, hadd használjuk a világhálót, és az esetek 85 %-ban rögtön rendelkezésemre is áll az internet elnevezésű, civilizációs csecsebecse.

A blogot általában otthon írom meg, a feltöltést pedig a Coffee Land Hotel Wifi-jének segítségével viszem véghez, már ha van áram, mert ez nem alapvetés a világ ezen szegletében. És ismét csak a türelem, ami ugye rózsát terem (és ez tartja bennem a reményt). Ferenchi and bunna!- ez követi mindig a rendelésemet (az idegennek egy kávét!)-ennyi.

Meg volt ez első amharik óránk. Hát nem egyszerű nyelv, pláne úgy hogy a ’tanárunk’-nak nincs szakirányú végzettsége, csak úgy passzióból oktatja az idevetődő önkénteseket. Ez akkor igazán feltűnő, amikor az apa (abbat) és anya (innat) szavak után, hirtelen egy Hotel recepcióján találjuk magunkat, ahol wc-vel ellátott, szabad szoba felől érdeklődünk. Igyekszünk, minél többet gyakorolni, de a legfontosabb kifejezés: ’Csikirillem’ (csak semmi para) már megy. Rengeteg köszönést, üdvözlési formát tanultunk meg, mert mint kiderült, az etiópok közötti beszélgetések első két percét az tesz ki, hogy köszönnek, érdeklődnek a másik hogyléte felől, hálát adnak Istennek, majd e három lépés n-edik hatványú variációja következik. Így azt hiszem rávilágítottam arra, hogy miért ennyire lassú itt minden.

Fotó nézegetés

Jó hónapban jöttünk Etiópiába, mert 11-én volt az új év, 18-án a Kafa új év, 24-én valami muszlim ünnep, amit nem nagyon fogtunk, de az iroda zárva volt, és 27-28. lesz Mesquel, ami a kereszt felemelésének ünnepe. Kicsit hasonló lehet, mint a hamvazó szerda, mert hétfőn majd kapunk hamuból keresztet a pap bácsitól, de ígérem majd beszámolok róla.

Genet családjában a gyerekek egyetlen játéka

Kávé szertartás (mindent visz): Első lépésként háromszor meg kell mosni a kávébabokat (nem tudjuk miért háromszor, de ezt nem is nagyon firtattuk), majd parázs felett, egy fém lapon megpörkölik őket. Pörkölés után a parázsra felrakják az egy nyílással rendelkező anyag kancsót, amelyben vizet forralnak. A kávé ’megőrlése’ mozsárban egy anyaggal bevont fadarabbal történik. Ezt követően a finom porrá zúzott kávét, beletöltik a fortyogó vízbe és a parázson hagyják. Majd előkerül a kávé asztalka, ami köré füvet tépnek és színes virágokkal ’terítenek meg’ a fekete nedűnek.

A forrókávé kitöltése előtt a parázsra tömjént szórnak és elmondanak egy hálaadó imát (amit sajnos még nem értek). Ezek után kitöltik a kávét, melyből elsőnek a vendégek kapnak, majd a családfő és a család férfi tagjai, majd pedig a nők, lányok. Amin meglepődtem, hogy mindenki iszik a kávéból, még a 3 évesek is, ha ízlik nekik. Egy kávé szertartás alkalmával 3 csészével isznak, és naponta olyan 10-12 csészével legurít egy átlagos hagyománytisztelő honpolgár. Genet mesélte, hogy volt olyan nap, amikor akkora buli volt, hogy vagy 28-at megivott… Én ezt nem szeretném kipróbálni, mert már 4 kávé után is képes vagyok éjfélig kukorékolni, ami azért is kellemetlen, mert hajnali 5-kor ugyanezt teszi az, erre genetikai hátterénél fogva sokkal alkalmasabb megbízott szakszemélyzet (lásd: kakas) is. Ez elég kellemetlen, mert az utcában mindenki tart baromfit, így hajnalban egymást túlkukorékolva köszöntik a hajnalt, és ezek nem ismernek se hétvégét, se ünnepnapot.