Hajnalban indultunk el Bongából és 12 órát buszoztunk. Persze ebben az időintervallumban volt két hosszabb szünet is, amikor reggelit és ebédet vételeztünk, de így is elég kimerítő volt az utazás. Este Yonásznál szálltunk meg, de lefekvés előtt még bőségesen áztattuk Habesha sörrel ama szennyes kis porhüvelyt, melyet a magyar ’test’-ként emleget. Másnap kezdődött a konferencia a Capital Hotelben (*****- de hogy minek ilyen helyen tartani). Egy röpke fél órás késéssel be is indultak az előadások és az előzetes várakozásaimnak megfelelően dögunalom volt. De legalább volt reggeli, kávé szünet, ebéd, délutáni kávé, számomra sokkal inkább a hely gasztronómiai oldala volt az, amiért megérte részt venni az eseményen. Délután turisztikai kiállítást tartottunk, ahol nem jelenetek meg tömegek, de sikerült egy pár utazási irodát egy bongai útra meginvitálni. Rengeteg pénzt elköltött a NABU szerény véleményem szerint közel értelmetlenül, nem kellett megkérdezni az etiópokat, hogyan költsenek el csomó pénzt ész nélkül. Este közös vacsorán vettünk részt egy olyan helyen ahol élő zene szólt (rettentő hangosan) és fél óránként egy tánccsoport különböző etióp régiók táncait adta elő. Vacsora után elmentem Katty-hez, aki egy német önkéntes az addis-i irodában, mert erre a két éjszakára már ő fogadott be. Az alvásom minőségét ugyan nem segítette elő a fekvőhelyemül szolgáló kanapé Liliputot meghazudtolóan kis mérete, de így is nagyon hálás vagyok a lehetőségért.

Bonga

Csütörtökön reggel az irodában nagy megbeszélés volt, amin mi nem vettünk részt, így igyekeztem hasznosan elfoglalni magam. Orsival történtek fényében felmentem a Turkish Airlines honlapjára, ahol nem várt meglepetés. Korábban fog indulni a gépem Isztambulból Prágába, úgyhogy 35 percem van az átszállásra, remélem össze fog jönni J de Csongor megnyugtatott, hogy amennyiben nincs késés, nem lehet gond. Kora este elbúcsúztam a bongai iroda tagjaitól, ugyanis ők szerda hajnalba indultak vissza vidékre. Teresa is velük tart (mivel egy héttel meghosszabbította a kint tartózkodását) és búcsúzóul kaptam tőle egy förtelmes fényképet ami a bongai fotóstúdióban készítettek rólunk, de a kép hátuljára írt üzenetben megköszönte ezt a 3 hónapot. Igaz hogy nem volt mindig egyszerű így együtt létezni, de alapvetően jó volt, és az idő meg majd úgyis mindent megszépít, mert neki meg ez a dolga.

Mennyei lakoma,: kenyér, shoró, injera, és egy kis tojás

Este még Yonas felhívott, hogy fussunk össze egy rövid időre. Miután találkoztunk adott nekem egy kis ajándékot, nem tudom mi lehet benne, mert azt mondta, hogy Orsinak is van benne valami, így majd csak Prágában bontjuk ki közösen. Vacsorára pedig meghívott Mike, abba a hamburgerezőbe, ahol Orsival is ettünk anno, nagyon nagyon finom volt.

Ma péntek van és este 10 óra körül kell magamnak egy taxit fogni, hogy kimenjek majd a reptérre. Remélem nem kell olyan kálváriát átélnem mint Orsinak, de ha igen hát annak is biztos meg lesz a maga értelme. Elvileg, ha minden jól megy már szombaton reggel 9-kor Prágában leszek, ha kevésbé jól, akkor csak délután fél 3-ra. Nem maradt túl sok dolog, amit el kell intézni, úgyhogy most csak az irodában ülök és elfoglalom magam valahogy (nagyon lassan vánszorog az idő).

Szorítsatok, hogy ne legyen fennakadás!